04/08/2026
„Majd akkor lépek, ha készen állok.”
Sokáig el lehet bújni ebben a mondatban. Van benne óvatosság, felelősség, néha fáradtság is. Kisgyerek mellett, munka mellett, ennyi szerep között teljesen érthető, hogy az ember szeretné biztosra tudni: most már tényleg itt az idő.
Csakhogy közben telnek a hónapok.
A terv marad a fejben. A jelentkezési oldal újra meg újra megnyílik, aztán bezáródik. A gondolat a karrierváltásról egyre gyakrabban visszatér, mégsem kap valódi helyet az életben.
Közben valószínűleg sokkal több minden áll már mögötted, mint amit magadnak elismersz. Megoldottál nehéz helyzeteket, alkalmazkodtál, újrakezdted, végigvitted. Ezeket könnyű természetesnek venni, mert benne élsz nap mint nap.
Talán ma elég annyi, hogy kimondod, mi felé mennél.
Lehet, hogy csak leírod egy füzetbe. Beszélsz róla valakinek. Utánanézel egy képzésnek. Küldesz egy üzenetet. Ennyitől már kilépsz abból a várakozásból, amely eddig egy helyben tartott.
Fejezd be magadnak ezt a mondatot:
„Ha ma egy apró lépést tennék magamért, ez lenne…”
Nem kell nagyot mondani, csak legyen őszinte!