29/08/2026
Akik régebb óta követnek, talán már észrevehették, hogy időnként személyesebb gondolatokat is megosztok az oldalamon. Szeretem, hogy ezáltal a CreaBead Design nem csupán egy márka, hanem egy kicsit emberközelibb, személyesebb világ lehet. Most is szeretnék megmutatni valamit abból, ami bennem zajlik.
Lassan az év háromnegyedénél járunk, mögöttem pedig eddig egy rendkívül intenzív 2026 áll, nagyon kevés pihenéssel és regenerálódási lehetőséggel. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, és a saját elképzeléseimből felépíthettem egy viszonylag jól működő vállalkozást. Hálás vagyok nektek is, hiszen minden vásárlással, üzenettel és visszajelzéssel ti is részei vagytok annak, amivé a CreaBead Design vált.
Kívülről azonban talán kevésbé látszik, mennyi munka rejlik egy egyszemélyes vállalkozás mögött, mennyire nem egyszerű mindent kézben tartani, és mennyire nem csak siker és csillogás ez az egész. Én vagyok egyszerre a tervező, a készítő, az anyagbeszerző, a fotós, a marketinges, az ügyfélszolgálat, a csomagoló, a postázó és az adminisztrátor, stb., stb..
Az ékszereket az első apró gyöngyszem felvételétől az utolsóig én építem fel – miközben maga a készítés csak egy része a háttérben zajló munkának.
Amikor egy vállalkozás növekedni kezd, az egyszerre csodálatos és nehéz időszak. Egyre több a megrendelés, a rendezvény, a partner és a feladat. Már jól jönne a segítség, de a vállalkozás még nem feltétlenül tart ott, hogy egy megbízható segítőt is el tudjon tartani – és nekem sem lenne könnyű másra bíznom azt, amibe ennyi szívet teszek.
Közben most a kislányom óvodai beszoktatása zajlik. Ebben a fontos időszakban elsősorban az anyukája szeretnék lenni, miközben a vállalkozás feladatai sem állnak meg. Ennek is köszönhető, hogy mostanában ritkábban posztolok, lassabban válaszolok, és időnként a kommunikációval vagy az elkészülési határidőkkel is megcsúszom.
Nem panaszkodni és nem kifogásokat keresni szeretnék, csupán betekintést adni abba, mi zajlik a háttérben. Nem állok meg, és nem vonulok szabadságra sem, de érzem, hogy egy kicsit muszáj lejjebb vennem a lángot. Mert ha túl sokáig próbálok teljes erővel égni, előbb-utóbb nem marad miből.
Introvertáltként ilyenkor ösztönösen csendesebbé válok, visszavonulok egy kicsit a saját világomba, és keresem, hogyan tudnék újra feltöltődni. A gyöngyfűzést továbbra is ugyanúgy szeretem – most csupán takaréklángon próbálok továbbhaladni, hogy ne emésszem fel önmagamat, és az év hátralévő részét idővel ismét a megszokott lendülettel folytathassam. ❤️