25/09/2026
Sokan mondják, hogy az emberek olyanok, mint a könyvek.... Számomra azonban sokkal többek ennél... az emberek olyanok, mint a használt könyvek, a szó legszebb értelmében 💔.
Nekem nem elég a csillogó borító, és nem elég az sem, ha nagyjából ismerem a tartalmát.
Amikor kinyitom őket, megszagolom a lapjaikat. Érzem a textúrájukat, és a megfakult sorok mögött megérzem azokat a kezeket, amik valaha is tartották őket. Azokat a lelkeket, akiket boldoggá tett, vagy épp megvigasztalt a történetük.
Elgondolkodom… vajon mennyi mindent éltek át, és miért kerültek végül egy antikvárium poros polcára😌?
És ha egy ilyen lélek megérint... a múltja, a titkai… akkor magammal viszem. Nem tudom és nem is akarom észérvekkel megmagyarázni, mi az a láthatatlan kapocs, ami odaláncol hozzá. Egyszerűen csak érzem. Így vagyok az emberekkel.... Nem a hibátlan, új történeteket keresem, hanem a megélteket, az értékeseket. Azokat, akiknek múltjuk, mélységük és lelkük van. Mert ha valaki egyszer megérinti, azt magammal viszem. 🤍🪽
